Fásodó szárú, fényes, sötétzöld, aromás illatú lándzsás levelű kiscserje. A kertben és a konyhában is sokoldalú növény. Tavasszal a méhek számára fontos nektárforrás. Melegkedvelő, fagyérzékeny, szabadföldi és cserepes termesztésre is alkalmas.
Felhasználása:
A rozmaring aromás ízű, pikáns, kissé kámforos. Leveleit vágd apróra, vagy a kisebb ágakat használhatod húsok, kolbászok, raguk, levesek, zöldségek, vagy éppen desszertek ízesítéséhez. Az ágakat csokorba kötve is rakhatod az ételbe, jól illik hozzá a babér és a kakukkfű. A friss hajtásból illóolajat is előállítanak.
A lecsupaszított ágakat nyársnak is használhatód, különleges ízt ad a zöldségeknek és húsoknak.
Gyógyhatása:
A rozmaring, és különösen a belőle készült olaj fokozza a keringést, csökkenti a gyulladást, antibakteriális hatású. Teája segíti az emésztést, epehajtó, étvágygerjesztő, felfrissít, hatásos fejfájás ellen. Depresszió, lelki feszültség esetén felpezsdíti szervezetünket. Teáját külsőleg bőrpanaszokra, ekcémára, sebek borogatására vagy lemosására használhatod. 2-3 liter forrázatot a fürdővízbe öntve csökkentheti a reumás fájdalmakat, lazítja az izmokat. Hajöblítőként pedig csökkenti a korpásodást és a hajhullást.
Termesztése:
Melegkedvelő, fagyérzékeny, szabadföldi és cserepes termesztésre is alkalmas. Jó vízelvezetésű talajban, meleg, napos helyen fejlődik a legjobban, nem szereti a folyamatosan nedves talajt. Virágzás után érdemes visszametszeni, hogy ne kopaszodjon fel, és jobban bedúsuljon. Mivel fagyérzékeny, fiatal korában érdemes fagymentes helyre bevinni, később pedig alaposan betakarni avarral, náddal.
Betakarítása, tárolása:
Vízben tárolva napokig friss marad. Száraz, naptól védett helyen, tálcára terítve szárítsd, mert így a száraz levelek nem potyognak le a földre. Utána pedig üvegbe zárva, sötét helyen tárolva sokáig megőrzi aromáját. Fagyasztva is tartósítható.
Érdekesség:
Európát a bencés szerzetesek ismertették meg a rozmaringgal. A hűség és az örök élet jelképe. Szépítő arcvízként a fiatalság csodavizének tartották.
