Az elmúlt években egyre gyakrabban lehet arról hallani, mennyire mérgező növény a tiszafa, és emiatt sokszor kikerül a kertekből, vagy éppen el sem merik ültetni. Nézzük, mennyire kell tőle félni.

Mérgező-e a tiszafa?

A közönséges tiszafa (Taxus baccata) a Taxaceae családjába tartozik. Közepes termetű, lassan nő, de nagyon hosszú életű lehet. Levelei lándzsásak, sötétzöldek.
A tiszafa magvas toboza redukált, csupán néhány magányos magkezdemény fejlődik ki. A 4 – 7 mm hosszú, kemény magot részben fedő pikkelyekből 6 – 9 hónappal a beporzás után, augusztus – szeptemberben húsos, élénkpiros, bogyóra emlékeztető, felül nyitott, 8 – 15 mm hosszú magköpeny fejlődik. Ez az édes magköpeny nem mérgező, a madarak szívesen elfogyasztják, majd emésztetlenül elpottyantják. A tiszafa magja viszont rendkívül keserű és mérgező. Taxán típusú mérgező alkaloidok, cianogén, glikozidok, biflavonoidok találhatók benne. Az elhervadt vagy szárított levelek is mérgezőek. Tünetek közé tartozik a szédülés, izomremegés, görcsök, ájulás, nehéz légzés, és végül a szívelégtelenség. A halál gyors beállta miatt sokszor nem figyelhető meg minden tünet.

Mikor ne ültessük?

Kisgyermekes családoknak nem szoktuk ajánlani, vagy csak akkor, ha elkerített részbe kerül. Mivel nagyon keserű a magja, ha a gyerekek szájába kerül, és beleharapnak, általában azonnal ki is köpik, valódi mérgezésről ritkán lehet hallani. Ennek ellenére, érdemes megfontolni az ültetését. Ugyanez vonatkozik a kutyákra is.

Mikor javasoljuk?

Ha nincs kisgyermek vagy kutya a családban, bátran ültessük, hiszen aránylag igénytelen, ritkán támadja meg kórokozó, kártevő, és nem mellesleg gyönyörű örökzöld. Szoliternek és sövénynek is kiváló.. Nagyon jól formázható különböző alakzatokra.